2014. március 8., szombat

Bevezető ~ Monológok

Sungje monológja:
 
Sok dolog kavarog most a fejemben. Többek között néhány a dalainkból, amik megérintik az emberek szívét. Egy teljesen más országban, más kultúrával és nyelvvel mit tudnánk kezdeni a gyenge angol tudásunkkal? Egy nap, mikor ezen gondolkodtam, ismét megtörtént a csoda... szerelmes lettem egy amerikai lányba. Még mindig úgy érzem, mintha csak álmodnék, de hála Istennek ez a valóság és a többiek sem győzik mondogatni nekem. Pont akkor találtam rá, amikor a legnagyobb szükségem volt valakire, aki megért....






Jan monológja:

Ijesztő ez a világ. Ha nem találod benne a helyed, egészen kegyetlen is tud lenni. Számomra éppen ilyen volt... Egy trauma következtében elvesztettem az emlékezetemet és se a családomra, se a barátaimra nem emlékeztem, se arra, hogy ki is vagyok valójában. Az amnéziámon kívül a legjobban az fájt, hogy nem emlékeztem arra, akit elvesztettem, mégis éreztem a hiányát. Egyedül akartam lenni, ezért ahogy csak tudtam, a kedvenc helyemre futottam... Los Angeles-ben van egy eldugott kis nyugodt móló, ahová nem igazán járnak. Oda jártam gondolkodni, ám azon a napon nem voltam egyedül, mert volt ott egy ázsiai srác, aki azonnal megmozgatott bennem valamit......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése